Búcsú Alinda Álom-találkozó kiállítás

„Álom-találkozó” a Szakmaközi Művelődési Házban Búcsú Alinda festményeiből nyílt kiállítás január 27-én, a Szakmaköziben. A tárlathoz kapcsolódóan adott koncertet a Yenisei együttes. A félegyházi alkotó műveit Zsirmik István ajánlotta a közönség figyelmébe, majd együttese történetéről, az elhangzó dalokról, zenékről szólt, bemutatva a különleges hangszereket is. A képek egy részén domináns elem a növényvilág, és a megjelenített tárgyak is természetes alapanyagúak, mint például a kisszék, amin estefelé a ház előtt üldögéltek és beszélgettek a szomszédokkal, az arra járókkal. A rokka ma már az idő rokkája. Fonalat, ruhát már csak a legelszántabbak készítenek saját kézzel. De legalább Kormi hozza a régi formáját: fényfonalakkal játszik, igaz az egér is felkeltené az érdeklődését, feltéve, ha a rágcsálók még nem mentek ki a divatból. Álomszerű hangulatot árasztanak a képek, összegezte tárlatbemutató gondolatait Zsirmik István. Az alkotások bemutatása után együtteséről is szólt. Elmondta, hogy az együttes 21 éve alakult. Elsősorban az uráli és altaji rokon népek zenéjével foglalkoznak, de az utóbbi években jelentősen kibővült repertoárjuk. Az együttes programjainak különlegessége, hogy a dallamok között a rokon népek meséi, versei is elhangzanak, amelyek a koncerten túl irodalmi élménnyel is megajándékozzák a közönséget. A koncerteken megszólaló hangszerek – húrosok, fúvósok, ütősök – a minél teljesebb hangzásvilág bemutatását szolgálják. De megszólalnak különleges zeneszerszámok is, mint például esőcsináló bot, zenélő edény, gong, vihardob, szellemfurulya, fém, bambusz- és csontdorombok. s. r. forrás: http://felegyhazikozlony.eu/s_!news/i_kultura_5/i_alomtalalkozo_a_szakmakozi_muvelodesi_hazban_10922/t_%C3%81lom-tal%C3%A1lkoz%C3%B3%20a%20Szakmak%C3%B6zi%20M%C5%B1vel%C5%91d%C3%A9si%20H%C3%A1zban/index.html

Karácsony Holló kör
Búcsú Alinda kiállítása – Láthatatlan fény

 Láthatatlan Fény – Búcsú Alinda kiállítása a Hattyúházban |Forrás: Félegyházi Közlöny, feltöltve: 2016. november 28. 11:30   November 25-én a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban került sor Bucsu Alinda művésznő Láthatatlan Fény c. kiállításának megnyitójára. A tárlatot Szabó Ildikó, Holló László-díjas képzőművész nyitotta meg, Zsirmik István, Könyves Mirjam és Nemes Levente pedig zenével és versekkel tették hangulatosabbá a rendezvényt. A művészt a kiállítás megvalósításának menetéről, terveiről és munkájáról kérdeztük. – A most megtekinthető képek hogyan kerültek a Hattyúház falára? Mikor készültek? – Most azt mondhatom, hogy ez egy összefoglaló kiállítás. A régi munkáimhoz képest, egy újabb fonalon indultam el. A legkorábbi képem 2008-ban készült, ám a legtöbb alkotást idén készítettem. A fények és az árnyékok kaptak hangsúlyt ebben a kiállításban. Azt ábrázolják, amit egy ember átélhet élete során. Tulajdonképpen az élet fény- és árnyoldalait kíséretem meg bemutatni úgy, ahogyan azt én látom. – Miként születik meg egy alkotás? – Mindegyik kép sajátos, és ezért az összes másképp születik. Néha séta közben megpillantok valami szépet, amit később lerajzolok, máskor meg megálmodom, elképzelem: elindul egy gondolatfolyam, ami által kiteljesednek az érzéseim és ezeket valósítom meg. – Melyik témakörben szeretsz alkotni? – Ez változó. Régebben a gyerekek világával szerettem foglalkozni. Azzal, amivel játszanak, ahogyan játszanak, ahogyan látják a világot. Később a mesék világába merültem el. Egészen érdekes, hogy a festés mellett a meseírással is foglalkozom, így azt gondolom, ez a két tevékenység egymást építi és fejleszti. – A művészet mellett a civil életben mivel foglalkozol? – Rajztanárként dolgozom, ezért úgy érzem, a gyerekekkel való közösség […]

Szecskó Péter

Nívó- és Holló László-díjas grafikusművész FELIX SALTEN1: A Bambi tizenhat kiadásának grafikusa2 Szecskó Péter Nívó- és Holló László-díjas grafikusművésszel Dr. Domokos Tamás nyugalmazott muzeológus beszélget. Kiskunfélegyházán, a Hattyúházban rendezett, dr. Feledy Balázs művészeti író megnyitotta Szecskó Péter kiállításon, 2013. november 20-án döbbentem rá ─ tárlóban kiállított illusztrált könyveit megpillantva ─ a 65 éves művész munkásságának tekintélyt parancsoló voltára. Isten áldotta tehetséggel megáldott, szerény, introvertált3, a képzőművészet hihetetlen mélységeibe alámerülő, szenzibilis mester igazi kontraszt az érdeklődésünk elnyerése céljából nyüzsgő celebek, sztárok bombázta világunkban. A művész tussal, színes ceruzával és pasztellel teremti meg az utolérhetetlen finomságú, szublim szecskópéteri attribútumú vizuális világát, amelyet többek között Camille Saint-Saens, Achille-Claude Debussy zenei világához és Kodály Zoltán egyes kórusműveinek hangulatához tudnék hasonlítani. A bravúros könnyedség és az elegancia azonban csak látszat, mert Szecskó Péter grafikájának minden mm²-ért szeme, keze, szelleme keményen megdolgozik. Szomorú, de az Artportal Lexikonjában hiába keressük, nem találjuk meg sem őt, sem pedig családja tagjait. Az elmaradt, bemutatást pótló riport részben nyári alkotóhelyén, Szántódon; részben állandó lakóhelyén, Kiskunfélegyházán készült a közel 40 éve alkotó művésszel. ─ Azt hiszem, hogy a riportot stílusosan és aktuálisan Gauguin híres, három kérdéssel címzett festményének első kérdésével indíthatjuk: D’où venons-nous? ─ Honnan jövünk? Hát igen. Megközelítően 300 könyvet szövegképpel ellátó Édesapám és annak testvérei, valamint azok házastársai is kötődtek a művészetekhez, elsősorban illusztráltak. Apai nagybátyám Szecskó András4 és felesége, a Kalmár József-ösztöndíjas Szecskó (Königesz) Ilona grafikus és designer volt Londonban, majd 10 év múlva, 1966-ban András nagybátyám Torontóban az ARTSCANADA Művészeti Magazin igazgatója lett. Érdekességként jegyzem meg, hogy […]

Bánkuti Emese kiállítás 2016

Bánkuti Emese kiállítása Félegyháza Holló Kör 2016 október 28. Rétegekben az idő címmel nyílt meg Bánkuti Emese kiállítása a Holló László Képzőművész Kör Galériájában október 27-én. A művésznő síkplasztikáit Szombathelyi Árpád festőművész ajánlotta a tárlatlátogatók figyelmébe. Megtaláltam életem gyönyörűségét Bánkuti Emese életéről és munkásságáról így nyilatkozott a tárlatmegnyitó után: – Diákkoromban képzőművészeti iskolában szerettem volna továbbtanulni. Szüleim azonban azt tanácsolták, hogy olyan pályát válasszak, amely szakmát is ad. Így közgazdasági technikumba kerültem, eltávolodva a rajzolástól. Később kiállításrendezéssel és kirakattervezéssel foglalkoztam 10 évig (ez már kicsit közelebb hozott a művészetekhez). Ezt követően történelem-népművelés szakon végeztem Egerben és tanítottam. A munkám lekötött, ekkor sem rajzoltam. Majd amikor szeretett iskolámat bezárták, és nyugdíjba mentem, ismét eszembe jutott gyerekkori álmom. Gondoltam, hátha tudok még rajzolni, és elmentem grafikát tanulni. Ez hét éve történt, azóta elkezdtem festeni is. Így találtam meg életem gyönyörűségét. Én nem tanultam képzőművészetet, csak esztétikát az egyetemen. Ezért kerestem meg azokat a mestereket, akiktől pótlólag minél gyorsabban sok ismeretet szerezhettem. Vannak olyanok, akik ezeket éveken át gyűjtögetik. Én viszont előnyben vagyok az alkotómunkában azzal, hogy olyan tapasztalatok birtokában vagyok ennyi év után, hogy ezeket a képeimen is meg tudom jeleníteni. Az életem tehát itt van a képeimen. Ezt szerelemből csinálom, és bízom benne, hogy ezt a tárlatlátogatók is megérzik. s. r.