Méhes Lóránt kiállítás Kiskunfélegyházán / 2014

zuzu_meghivo_2014

„Szemüvegekkel a szocializmus ellen…”

Forrás: felegyhazikozlony.eu | Feltöltés időpontja: 

A félegyházi kötődésű Méhes Lóránt Munkácsy Mihály-díjas festőművésznek nyílt kiállítása augusztus 18-án a Móra Ferenc Művelődési Központ színháztermében. A megnyitó népes seregletét dr. Fazekas Tamás egyetemi tanár köszöntötte. Kozák Csaba művészeti író személyes hangvételű gondolataival mutatta be az alkotót és műveit. A rendezvényen zenés előadással működött közre Vető János, Méhes Lóránt társalkotója.

A francia újságok írták ezt az 1970-80-as évek magyar underground csoportról, azokról a tehetséges fiatal művészekről, akik akkori törekvéseikkel, kiállításaikkal, bemutatott munkáikkal alaposan meglepték a már akkor is elkényelmesedett, öntelt nyugati világot. S valóban a különböző installációk, a celofánból, papírból készített napszemüveg-tervek itthon meglehetősen kizökkentették nyugalmukból a rendíthetetlennek vélt szocializmus korifeusait. Ehhez a csoporthoz tartozott az a Méhes Lóránt, aki Félegyházáról indult és tehetségét, kiváló festői kvalitását nem sokáig tudta a „hivatalos” művészetfelfogást sem elbagatellizálni. Az, hogy 35 évet kellett várnia, hogy szülővárosában, korai ifjúságának színterén legyen egy önálló komolyabb tárlata, az bizony nem az ő hibája. Bár felfedező tanára, Terescsényi Endre tanár úr állandóan emlegette, mint (egyik) kiváló diákját, és nagyra hívatott reménységét, (és a Szakmaközi Művelődési Házban történt is egy kísérlet a Félegyházáról elszakadt művészek összegyűjtésére), igazi áttörést ez a tárlat jelent Félegyháza és Méhes Lóránt művészeti kapcsolatában.

Nagyméretű, színpompás képei a művelődési központ dísztermében láthatók. Az egyetlen olyan helyen, ahol egyáltalán bemutathatók ezek a különleges alkotások. Bár Méhes Lóránt családi kapcsolatai és ismerősei révén nem szakadt el Kiskunfélegyházától, de művészeti pályafutásáról, munkásságáról meglehetősen kevés információ keringett a helyi médiában. A mai fiatal generáció pedig nem is hallott róla.

A Petőfi Sándor Általános Iskola „Bandi bácsija” figyelt fel tehetségére és indította el pályáján. 1979-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola Reklámgrafikai Tanszékén. Ismerősei, barátai, pályatársai ZUZU-ként ismerték, ismerik, sok képét így is szignálta. Eleinte a fotorealizmus bűvöletében készítette hiperrealista portréit, alakjait, melyek közül néhány a kiállításon is látható. Aprólékosság, rendkívüli gondosság, magasan kvalifikált festőiség jellemzi ezeket az alkotásokat, s legtöbb képén ott van egy-egy jelzés is, hogy a tartalma egy kicsit több mint hiperrealizmus. (Érdekes ezeket felfedezni.) A magyar Pop-art művészeti irányzat világában erős vonulatot képeztek pályatársaival, az akkori fiatal festőkkel. Valamiféle poszt-modernista, szociálimpresszionista csoportosulásoknak nevezték magukat azokban az időkben.

Lényegében „a legvidámabb barakk” igen jelentős alkotói közé tartozott a félegyházi Méhes Lóránt, erősen színezett műveivel, a nyugati világ egy-egy beszüremkedő jelzésével. Festőnk világa a 90-es évektől érdekes változást mutat. Kifejezésmódjában kevésbé, de tartalmában sokat változott, a vallás felé fordult, akkori képein a Világot mozgató Lélek teremtette harmóniát kereste és egyfajta misztikus festészet létrehozására törekedett. Ebből is láthatunk három nagyméretű alkotást. A kiállítás fő falán – ebből a szempontból rendkívül érdekes a tárlat – egy hatalmas körben, egy gyönyörű galamb jelenik meg a Szentlelket jelképezve. Ha a tengely másik végébe nézünk – amely jelen esetben a kamaraterem fala – ott pedig egy fekete alapon, ugyancsak egy nagy körben ürességet találunk. Vajon hová lett a Lélek? (Igen érdekes a kettőt összevetni.)

Nagyszerű, hiánypótló kiállítást rendeztek az eddig Félegyházán méltatlanul mellőzött Munkácsy-díjas Méhes Lóránt munkáiból. A kiállítás szép számú látogatói inkább abból a korosztályból kerültek ki, akik abban a korban éltek, amikor a magyar underground még Európa-hírű volt, és amikor még a nyugati világ meghökkenve vette tudomásul, hogy a vasfüggöny mögött is van művészet. Ezt ma retro időszaknak nevezzük, és a jelenlegi hatvanas-hetvenesek bizony szívesen elmerengenek, ha másért nem, hát az elmúlt ifjúságukat újra átélvén. Sokan és sokat dolgoztak azért, hogy ez a nagyszerű tárlat megvalósulhasson. Köszönet érte a rendezőknek, a kivitelezőknek, a szponzoroknak!

RF – sr.

A kiállítás kurátorai: Forián Szabó Noémi, Molnár István

A kiállítást támogatták: Félegyházi Kenyér, Juhász László – egyéni vállalkozó, Malom Hotel Kiskunfélegyháza